Zajti Balázs

Az a helyzet, hogy szokásomhoz híven túlvállaltam magam.
Egész évben arra vártam, hogy ha eljön a nyár, majd pihenek, azt csinálok amit szeretnék és végre foglalkozhatok olyan dolgokkal amikre eddig nem volt időm, bár utóbbiak közül most egy sem jut eszembe.
A lényeg, hogy eljött ez a pillanat körülbelül egy hónapja, én pedig ennek örömére majdnem minden szembejövő munkát elvállaltam, ami marha jó mert pénz az kell, ha inni akar az ember, meg vannak köztük élvezhetőek is, de kicsit összetorlódtak a dolgok, és ettől mindíg kiakadok.

De vegyük sorra a mostanság történteket:

A BKF féle felvételin műveltségi okokból kibuktam a második körben, ezt annyira nem is bánom.
Csütörtökön voltam egerben felvételizni, szokás szerint nem vettem túl komolyan a dolgot. Illetve hogy egészen pontos legyek semennyire sem foglalkoztam vele. Pontos eredmény nincs, annyit tudtam meg hogy a gyakorlati vizsga (ez volt csütörtökön) 170/200 pont lett de ez nekem semmit nem mond ilyen formában. Viszont elég jól elvoltunk, Eszter és egy barátnője lejöttek velem, ettünk, ittunk, és legalább 10 percig városnézünk is. Haza felé felmentünk a Kékestetőre. Van jó sok fotó amit egyszer majd feltöltök.

Nem tudom írtam e már, de a nyelvvizsgám sikerült, ami azért jó, mert jó. Plusz mert nem kell mennem újra, plusz mert így elmondhatom, hogy van. Én azt gondoltam, hogy majd ha megvan a papír akkor több önbizalmam lesz teszem azt angolul szövegelni, de tulajdonképpen rájöttem, hogy ez hülyeség. Igazából eddig soha semmilyen formális szarságtól nem lettem több, úgyhogy továbbra is tartom a véleményem, hogy ezeknek nincs értelmük. Legalábbis az én esetemben biztosan.

Lapozzunk:

A hétvégén voltunk a zenekarral a III. Sárvári Fúvószenekari Versenyen. Nem olyan vidáman jöttünk el, mint ahogy a két napot töltöttük, van rá magyarázat, de azért itt is él az a dolog, hogy ha már magyarázni kell, ott valami nem okés. De szerintem jól játszottunk, mindent megtettünk az ügyért, a probléma nem itt keresendő. Azért az olyan jóleső dolog volt, hogy a viszonylag szanaszét ülő zenekar az eredményhirdetés után egy kupacba gyűlt. Mondjuk így leírva nem egy nagy vaszizdasz, de az éppen aktuális hangulatban jó érzés volt látni az összetartást, még ha akkora dráma nem is történt. Sárvár szép hely, Szombathelyen meg ettem 20 centi átmérőjű hamburgert.
Szóval nem unatkozom mostanság, és ami még jön: Krakkó, Erdély, Horvátország, Olaszország, Balaton, Szeged és még ki tudja mi. Mára ennyi mert kezd kifogyni a tinta a tollamból.

Mit csinál egy fiatal vagy nem fiatal átlagos állampolgár az interneten?
Na ez az a kérdés amire nem tudok válaszolni. De hogy én hogy tudtam ennyi időt gép előtt tölteni, arra most azt hiszem tudok. De menjünk sorba.

Mél, cset, szosölnetvörk, hírek, jútyúb, érdekességek gúgülríderből. Kb ezzel ment el az a napi 50 óra amíg a gép előtt ültem. Plusz persze munka, filmnézés, zene, de ez most nem a téma része.

Namármost amiért ezt leírtam: Vettem egy iPhone-t mert már elég régóta akarok birtokolni egyet, plusz mivel sikerült a nyelvvizsga - köszi a gratulációkat - így megérdemeltem. Egy fekete iPhone3Gs-ről van szó, erre majd felmegy az iOS 5 úgyhogy jó lesz nekem, de hogy visszakanyarodjunk a témához: 3 napja van meg, de azóta ha a Mac elé ülök mindíg rá kell jönnöm, hogy nem tudok mit csinálni. Mindent elintéztem az iPhone-on. Levelezés, fészbúkolás, hírek, gúgli ríder. Ezek mind sokkal jobban használhatóak iOS-en. Tudom egy iPad ideálisabb lenne a feladatra, de annak is megvannak a hátrányai. Egy szó mint száz, szinte teljesen átköltöztem az életem kocka részével az iPhone-ra. És ami még érdekesebb, hogy ugyan azok a tevékenységek rövidebb időt vesznek igénybe. Nem kalandozok el ikonokat pakolászni meg fájlokat rendbe rakni stb stb. Teljesen gördülékeny a dolog. Mivel még kicsit ugye friss a téma, mobilnetre is csak ma fizettem elő így még írni fogok erről, de valahogy könnyebben és “normálisabban” lehet ilyen eszközökkel intézni az internetes dolgokat. Nem kell ücsörögni monitor előtt, akár hol lehet az ember, közben mást is csinálhat, szóval ez a “monitor előtt egérrel billentyűvel” már egy lejárt dolog azt hiszem. Kivétel munka természetesen, mert filmeket készíteni iPhone-on elég nehézkes. Na hallotok még erről a témáról itt.

Beharangozónak pedig: Nemrég értem haza a Roger Waters féle The Wall koncertről ami elég sok területen hagyott bennem mély nyomokat. Waters 67 éves és úgy rohangászik a színpadon mint egy 10 éves. Én elfáradtam mire felmásztunk a parkolóházból az emeletre. A koncert technikai oldala meg aztán leírhatatlan. A zenét gondolom nem kell ecsetelnem, de amit itt vetítéssel fényekkel és hangeffektekkel műveltek azt úgysem tudom leírni, de azért meg fogok vele próbálkozni.

Tegnap volt a Dunakeszi Koncertfúvósok minősítő hangversenye. Jupíjé, túl vagyunk rajta.
Voltak apróbb problémák - hol nincsenek- de szerintem nam túl nagy az arcom, ha azt mondom jók voltunk.
Sikerrel zárult az este, arany minősítést kaptunk mindkét kategóriában.

- koncertfúvós kategória: arany minősítés
- show- és szórakoztató zene kategória: kiemelt arany minősítés

Hangfelvétel is készült, meg persze videó felvétel is, (ezúton is köszönet az operatőröknek, név szerint Szilágyi Panninak, Nagy Péternek, Zajti Ferencnek és Zajti Gábornak). Fogok feltenni ide is videókat ha egyszer addig jutok, hogy összevágom, de most sok minden összetorlódott. A Fóti Waldorf Szólóest project a célegyenesben, de ezen kívü még sok megoldandó utómunka van.

Pár dolog a hétvégéről röviden. Később kifejtem egyiket-másikat.

Foci VB: Eddig csak az Anglia-USA meccs volt említésre méltó, akit érdekel úgyis tudja akit nem annak ennyi infó elég.

Szombaton kamerástul elvittek sárkányrepülővel egy körre. Ami annyira jó volt, hogy “ha én gazdag lennék, jaha diga diga…”. …szóval akkor valami megoldást találnék arra, hogy repülhessek. De ki tudja mit hoz a jövő, majd nagyon akarom és akkor…
Annyit elmondok hogy annyira nem brutálisak a gravitációs hatások mint egy utas szállítón - főleg felszállásnál - így nem is olyan félelmetes, mint gondoltam. Viszont maga a fíling - hogy trendi kifejezést használjak - iszonyatosan jó.  Nem dobozban ül az ember, mégis száll.

Utasszállítón annyira át sem éreztem soha, hogy most tényleg repülök, nem volt olyan valóságos az érzés és a látvány. Akár szimulátor is lehetett volna. Itt viszont: fújt a szél, nem is kicsit, ha körül néztem alattam nem egy hatalmas vasdarab, hanem a város volt, a föld. Nem voltunk olyan magasan, hogy egy lapos tapéta legyen a látvány. Felülről láttam azokat az utakat, amiken eddig csak autókáztam, a vonatsíneket, a Dunát. (nem, azokon még nem autókáztam) Ha köptem volna egyet, lent megkereshettem volna a termést. Szóval olyan valóságos volt az egész. Végre nem felfelé kellett néznem, hanem lefelé és mindent láttam. Nem is foglalkoztam azzal, mit vesz a gép, csak élveztem a röpke 10 percet. Amikor leértünk, hazafelé végigmentem azokon az utakon, amelyek fentről nézve megmaradtak a fejemben. Egyszer írok erről egy költeményt.

Még van egy kis termés, ismét lassított videó, a téma most a kutya, és az ő macerálása. Van egy-két érdekes felvétel. Nézzétek:

Ezen kívül annyi, hogy ma (vasárnap) egész nap a következő Kalandozó különkiadást csináltuk, amiben Lengyelország lesz. A Vitorlással a dalmát szigetvilágban c. rész szombaton lement adásban, így egy kis rész felkerült a honlapra is. Most alszom, holnap munka.

Most nézem lefelé milyen terjedelme van a site-nak.

Ezúttal nem írok a hétvégi Forma1-es futamról, pedig volna mit, mert nagyon jó volt. Tervezgetem, hogy kimegyek a Hungaroringre a Magyar Nagydíjon, de a versenyt semmiképp nem akarom kint nézni. De térjünk a lényegre.

Hétfőtől (május 24.) újra látható a tv-ben a Kalandozó!
Az m2-n fogják sugározni minden hétköznap 15 óra után pár perccel, részletek itt. Mivel napi műsor lesz, így elég hamar el fog fogyni a készlet, de én még reménykedem, hogy valamilyen módon tudunk majd új részeket csinálni. A Kalandozó weboldal üzemel, de a késztől még messze van. Nem tudok vele annyit foglalkozni amennyit kéne, főleg hogy nem vagyok a témában teljesen otthon, így bizonyos dolgokat nem tudok kijavítani. A legnagyobb problémám jelenleg az, hogy rengeteg film még nincs fent, többek között azok sem, amik jövőhéten lesznek sugározva. Nem biztos hogy addig ezt pótolni tudom, re reménykedem. Most dolgoznom kéne a Duna TV-nek holnap leadandó anyagon, úgyhogy erőt is veszek magamon.

Tankoltam

V-Power Racing löttyöt, literjét 399-ért
Lejöttem vele Pécsre, de azt kell mondjam:

SZART SEM ÉRT!

Bővebben: Semmit nem történt. Fél napot keringtem a városban, majd lejöttem Pécsre a sztrádán. Ugyan úgy megy a gép, mint eddig. A fogyasztás meg 8 liter lett, szóval még romlott is. Pedig azt olvastam, hogy a régebbi verdák jobban mennek tőle, de ezek szerint 15 év még nem indokolja a régi jelzőt. Szóval tök felesleges volt, de mindíg ki akartam próbálni. Pipa.

(jelzem, hogy a postban a saját véleményemnek adtam hangot, ettől függetlenül a termék nagyon jó, és másnak akár hasznos is lehet)

Mai első ötletem: objektív “felelősség” bevezetése a falragaszokra. Azt ugye nehézkes megbüntetni, aki a villanyoszlopokra, buszmegállókra, falakra stb. kiragasztja a plakátokat. De akit vagy amit az a plakát reklámoz… Hát büntessék meg azt, vagy legalább kötelezzék, hogy szedje le. Mostanság ugye főként politikai hirdetések vannak mindenhova 56 példányban felragasztva. Nem tévedek nagyot ha arra tippelek hogy az életbe nem fogják leszedni, második forduló ide vagy oda.

Mai második “ötletem” az volt, hogy leszálltam a buszról. Nem bírtam tovább az erőhatásokat a hihetetlen sebességtől. Kb 2km-t sétáltam a váci út mellett, ezalatt vagy 3 Volán és legalább ennyi BVK buszt sikerült lehagynom. Pedig csak 2km-t sétáltam. Többet nem is bírtam volna. Így is 6:30-kor indultam otthonról, és 8:00-kor értem be. Másfél óra, pedig Google Maps számítás szerint 11km-re lakom innen.
Hétvégére ki volt kapcsolva a csengő, 20 másodperccel csengetés előtt kapcsoltam vissza. Olyan volt mint egy bomba hatástalanítás. Számol, számol, kapcsoló, bumm…

Következzék tehát a soproni beszámoló. De ne örüljetek, nem fogok mindent leírni.

Lefele, vagy felfele, szóval oda autópályán mentünk. Gondolkodtam a Google Maps féle “Autópályák elkerülése” opción, úgy mégis csak élvezetesebb az út és látni is lehet valamit az elsuhanó fákon kívül. De így hamarabb odaértünk és még aznap letudtuk a munka nagy részét. Nem fogom naplós stílusban leírni hogy szombat 10:42 perc, indulás a belvárosba és hasonlók. Szóval szombat 10:42, indulás a belvárosba. Ugyan mondták előre, de azért arra nem számítottam, hogy a Fő tér helyén egy kráter van. A tűztoronyba fel sem tudtunk menni. Viszont szerintem akarnak valamit, mert ha ledöntenék a tornyot, az pont beleférne az ásott gödörbe. Így archiválják az épületet az utókornak?
A kaotikus állapotok ellenére azért sétáltunk egy jót meg fagyiztunk is.

(kattints, és megnézheted nagyban a képeket, van több is)

Előző nap még felmentünk egy kilátóba, ami közel volt a hotelhez. Majd bele döglöttem, ha röhögni akarsz rajtam, nézz meg a képen.

Szóval ezek után mindenképp akartunk még kilátóba menni, ezt meg is tettük szélviharban, korom sötétben éjszaka, de előtte… Fertő tó. Dramaturgia…
Marha rossz volt az idő. Fújt a szél, esett az eső, hideg volt, úgyhogy gondoltuk ennél jobb alkalom úgy sem lesz rá, hogy körülnézzünk a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban. Majd megfagytunk, átmentünk Ausztriába is, de ott is hideg volt. Még ilyet. Mondjuk találkoztunk olyanokkal, akik jobban fáztak nálunk.

Na és hogy ne húzzam tovább. Ennek a marha szeles napnak a marha szeles estéjén úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Károly-kilátóba. Autóval vágtunk neki, de egy idő után gyalog folytattuk, mert így izgalmasabb. Egyébként azt vettem észre, hogy dugni járnak oda az emberek. Ők meg azt vették észre, hogy mi meg megzavarni a dugókat járunk oda. 3 autónyi cuccolást tuti láttunk kívülről, voltak akik motor beindít és elmentek, de akadtak akik maradtak. Lehet szelektálni így az “igazi” párokat és az üldözési mániás félre…állókat.

Ilyen körülmények között a süvítő szélben, a suhogó fák alatt egyéb ismeretlen eredetű zajok közepette addig sétáltunk, amíg rájöttünk, hogy nem a kilátóhoz érkeztünk, hanem az adótoronyhoz. Ami egy atombunker hatású valamicsoda volt a tetején az égbe nyúló torony. Sivító szél, sehol senki csak egy lámpa meg a kapu tárva nyitva, és fent valami szobában egy tv mehetett. Lehet hogy már nem is éltek ott. Brrr. Viszonylag gyorsan fordultunk vissza. Aztán meglett a kilátó is, zárva volt, este 10-kor mit csináljon mást, úgyhogy lementünk, és átkocsikáztunk egy másik kilátóhoz, ahol történetesen már voltunk vagy kétszer. Ez egy fából készült cucc (lásd kép) ami egyébként is mozgott, pláne ilyen szélben.

Akartam hosszú expozícióval képeket csinálni, de össze-vissza egy épkézlábat sikerült, akkora kilengése volt az építménynek. Végül innen is gyorsan elpucoltunk. A maradék napi izgalmat valami tök jó filmben találtuk meg. Egyébként napos időben a kilátóból az Alpokig el lehet látni, erről is van egy baró kép.

Amikor meg épp a hotelban voltunk, akkor vagy ettünk jókat, vagy szaunáztunk, amit én csak rövid távon vagyok képes kibírni, vagy úsztunk, de arra is vonatkozik a rövid táv.

Tehát jól éreztük magunkat, egy két technikai dolog, mert ez se maradhat ki.
Induláskor tele tankoltam a kocsit(40l), és még simán haza is értünk ebből a készletből, most 600km-nél van a számláló de még lötyög benne egy kis benzin. Ezért, meg mert Ford, egy kép díszelegjen itt tiszteletül az autónak.

A másik dolog, hogy egy majdnem megkövesedett 567 éves Toshiba notebookot vittem, hogy azért legyen valami kocka alakú nálam, ami jó döntés volt mert így a képeket lehetett mire másolni, és rájöttem, hogy egyrészt kell nekem egy notebook, másrészt ha nem akarom olyan dolgokra használni a gépet, ami értelmes és élvezetes, csak ilyen “alap” tevékenységekre, akkor a legjobb eszköz rá egy ilyen gép. Ha kell pohár tartó, lehet csapkodni, leenni, bárhol otthagyni stb. stb. Na ennyit a soproni útról, búcsúzóul az alábbi kép.

(valaki mondja meg hogy best qualityn a picasawebes képek miért ennyire élesek? sharpness +999… idegesítő)